Az élményekről és tapasztalatokról Stier Beatrix X.B. oszályos tanuló számol be a Szatmár.ro olvasóinak.
"Péntek reggel nagy jókedvvel várakoztunk az indulásra a korai óra ellenére, hiszen tudtuk, hogy pár óra múlva újra láthatjuk a már előzőleg, az erdélyi kiránduláson megismert arcokat. Az út könnyedén eltelt, hamarosan már a gimnázium falai között találtuk magunkat, ahol meleg ebéddel és körbevezetéssel fogadtak minket. Ezt követően vegyes csapatokra oszlottunk, és egy vetélkedő keretén belül fedeztük fel a budai várat, valamint annak környékét. Vacsoránkat egy étteremben fogyaszthattuk el, majd esti programként moziba mentünk. Este bentlakásban szálltunk meg, ahonnan együtt indultunk tovább a magyarországi diákokkal, hogy újabb helyeket fedezhessünk fel.
Első megállónk Várpalotán, a Trianon múzeumban volt. Ez a hely a Kárpát-medence egyetlen olyan intézménye, amely az első világháborút követő békeszerződéssel, illetve annak napjainkra is kiható következményeivel foglalkozik. Megdöbbentő tényekkel gazdagodtunk a tárlatvezetés során, majd ezt követően egy elbűvölő kis egyetemi városba, Veszprémbe indultunk tovább. Rövid séta és pár fontos tudnivaló elsajátítása után szabadidőt kaptunk, hogy kedvünkre deríthessük fel a város szépségeit. Innen a Pálkövei Üdülőszállóba mentünk, ahol az elkövetkezendő három napot tartottuk. Már aznap késő délután lerohantunk a szállástól pár méterre fekvő Balaton partjára, hogy megtapasztalhassuk az előzetes figyelmeztetések során hallottakat: a Balaton vize április végén még hideg. Legtöbbünket ez mégsem tántorított el, a kinti hőség minden nap tűrhetővé tette a víz hőmérsékletét.
Következő nap túrázásra készültünk, hiszen tudtuk, a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegyét, a Badacsonyt fogjuk megmászni délelőtt. Több óra sétálás után a friss erdei levegőn végre megpillantottuk a csodálatos balatoni kilátást, majd tovább indultunk, hogy meglátogassunk egy kis badacsonyi szőlészetet. Következő úticélunk a tapolcai tavasbarlang volt, ahol a barlang ismertetése után csónakázni mehettünk két-három fős csapatokban, ami egy elragadó, izgalmas élmény volt. Hazafelé úton, mielőtt fáradtan a szállásra érkeztünk volna megálltunk Kékkúton, hogy megnézzük a Theodora ásványvíz forrását, .
Hétfői napunk nagy részét is túrázással töltöttük. Reggeli után a Hegyes-tű Geológiai Bemutatóhelyre igyekeztünk, ami szintén egy tanúhegy a Balaton-felvidéken, a Káli-medence keleti peremén, csodálatos panorámával a tóra. Következő megállónk a tihanyi Levendula-ház volt, ahol egy játékos feladatsor elvégzése és egy rövid bemutató után elkészíthettük a saját levendulás szappanunkat. Ezután a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot fedezhettük fel, ahol túránk során két csoportra osztva szemetet szedtünk, ezzel teljesítve a pályázat ezen követelményét is. Délután Tihany városában töltöttünk el egy kis időt, ahol magunkba szívtuk a sétálóutcák és a varázslatos kilátás hangulatát. Az apátságot sajnos csak kívülről volt időnk megtekinteni. Visszaérve a szállásra szomorúan kellett konstatálnunk, hogy az lesz az utolsó közös esténk, így hát megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni belőle.
Kedden a reggelit követően utolsó úticélunkhoz indultunk: Balatonfüredre. Sétáltunk a parti városkában, közben utolsó búcsúpillantásokat vetettünk a napsütésben gyönyörűen hullámzó tóra. Ezt követően Pest felé vettük az utunkat, hogy elbúcsúzzunk az Ady Endre Gimnázium diákjaitól, és utána mi is haza induljunk.
Elmondhatjuk, hogy úgy a mostani, mint az erdélyi kirándulás során számos emlékkel és rengeteg új információval gazdagodtunk, melyeket szeretnénk magunkkal vinni a következőkben. Barátságok köttettek, élmények születtek, kellemes tíz napot tudhatunk magunk mögött. Szeretnénk ezúttal is hálánkat kifejezni mindenkinek, aki által ez a lehetőség megadatott nekünk, köztük a szervező és minket elkísérő tanárok: Pataki Enikő igazgató asszonynak, Polacsek Annamária osztályfőnökünknek és Sárándi Annamária tanárnőnek, valamint az Ady Endre Gimnáziumból Farkas Zoltán tanár úrnak, Hollander Gyöngyi osztályfőnöknek és Bőgel Zsuzsanna tanárnőnek."